3. hónap

2007 október 7. | Szerző: Noncsi1985 |

    Milyen gyorsan telik az idő… Már három hónapja, hogy “idepottyant” ez a tündéri kis lény és mennyit fejlődött e rövid idő alatt. Emlékszem, amikor hazahoztuk.. ahogy leraktuk az ágyába, abban a pózban maradt. Az első mosolyára szopizás közben; csukott szemmel elkezdett kuncogni.. persze hang nélkül. Amennyire várom, milyen újdonságokkal lep meg nap mint nap, annyira hiányoznak az elmaradt, kinőtt tulajdonságok. Például szopizás közben még kellett neki egy kis idő, hogy lenyelje a tejcit és ilyenkor tátogott, mint egy kis halacska – halembernek becéztük 😉 Vagy az  Óóóó-fej, amikor rácsodálkozott valamire.

    2 napja már folyamatosan magyaráz, ha nem figyelünk rá egyre hangosabban kiabálja ugyanazokat a szavakat. Szókincsének legfőbb összetevője a “herbört” és az “águá” szavak. És nem értem hogyan képes folyamatos ööö hangot kiadni miközben 4-5 különböző grimasz ül ki az arcára 🙂

    Kb. egy éve láttam egy dokumentumfilmet a babákról és állítólag csak a nők mimikáját képesek felismerni. Na ennek Benike teljesen ellent mond. Imádja Ádámot; ha Apu mosolyog, akkor boldogság van. Ő az a szeretetreméltó nagyember, aki mindih piszkálja, pöckölgeti, nyomogatja. Érdekes, ha mérges rá és ki is mutatja ellenszenvét olyan sírás jön a babóra, hogy néha még a cici sem vigasztalja. Amúgy meg iszonyatosan szerencsések vagyunk vele; nem sír, átalussza az éjszakát már három hetes kora óta… Félek, majd ha esetleg évek múlva vállalunk még egy babát, na akkor fogunk megőrülni, hogy mivel jár egy gyerek 🙂